bor és sz%u0151l%u0151birtok értékesítés



Bemutatkozás
Borvidékek
Boraink
Borászaink, borászataink
Gasztronómiai ajánlataink
Jelentkezés munkatársnak
Hasznos információk, Partneroldalak
Írjon nekünk! / Ötletek / Vélemények
Elérhetőségeink
Galéria







Tokaji borvidék

Ha magyar borokról beszélnek a világban, legnagyobbrészt a tokajit emlegetik. A szőlőtermesztés meghonosodását a legtöbb borvidék területén a római légiósoknak tulajdonítják, holott ez csak részben igaz, Pannóniában ugyanis már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. Szinte biztosra vehető, hogy Hegyalján már a honfoglalás előtt virágzó szőlőkultúra volt. A hét magyar törzshöz csapódó kabar törzs szállta meg ezt a vidéket, akik értettek a szőlő termesztéséhez. Az Árpád-házi királyok idejében a szőlőművelés és bortermelés az egyik legfejlettebb mezőgazdasági ágazat lehetett. Bármely időszakra tesszük is Hegyalján a borkultúra bölcsőjét, ezt a vidéket a XVI. századig még csak nem is sorolták Magyarország nagy szőlőtermő tájai közé. Az Árpád-korban a balatoni, később a soproni, szerémségi, Mátyás király idején pedig a budai borok voltak a leghíresebbek. A hegyaljai borok sikere – több ok miatt is – csupán az 1500-as éveket követően kezdődött. A mohácsi vész után az addig rivális délvidéki szőlőterületeket elhanyagolták, így Hegyalja előtérbe került, valamint ebben az időszakban észlelték először az aszúsodást. Tokaj-Hegyalja néven először a XVII. században említik a borvidéket. Tokaj városát stratégiailag fontos helyzete és vára emelte ki a többi település közül, hiszen sem borkereskedelmi szerepét, sem borászatát tekintve nem emelkedett Tarcal, Tállya vagy Mád fölé. Az 1500-as évektől megindult a hegyaljai borok exportja is, főként az északi államokba, Lengyelországba és Orosz-országba, 1600-tól pedig már a svéd és dán királyok, hercegek és a Hanza-városok jómódú polgárainak asztaláról sem hiányozhatott a tokaji. A bor a XVIII. században II. Rákóczi Ferencnek köszönhetően világhírre tett szert, valamint jelentős diplomáciai eszközzé vált. II. Mohamedán például „Különösen kedvelte a tokajit és a champagne-i pezsgőt. E két hatalmasság követei voltak reá legnagyobb hatással.” Nagy Péter cár, XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel és I. Frigyes porosz király és Anna királynő is csodálója volt a Tokaji Aszúbornak. I. Ferenc József minden esztendőben a tarcali királyi pincékből való Tokaji Aszúval köszöntötte Viktória angol királynőt születésnapján. XIV. Lajos udvarában a vacsorai menükártyán szerepelt először az azóta elhíresült mondás: „Ez a borok királya és a királyok bora”.

A zárt borvidék legkiválóbb termőhelyei Tokaj, Tállya, Tarcal, Tolcsva és Mád határában vannak.

Éghajlata: hosszú, napfényes és enyhe, de párás ősz teszi alkalmassá a borvidéket az aszúszemek meg-születésére, a szőlőszemek úgynevezett nemes rothadása ilyen éghajlati viszonyok között jöhet létre.  

Talaja: változatos, a lösz és az andeziten kialakult, nehezen megmunkálható kötött nyiroktalaj.

Hegyközségei: Tokaj, Tállya, Tolcsva, Tarcal, Vámosújfalu, Szegilong, Szegi, Sátoraljaújhely, Sárazsadány, Olaszliszka, Monok, Mezőzombor, Mád, Hercegkút, Erdőbénye, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Abaújszántó.
 

Az egri borvidék

 

A Bükk-hegység délnyugati dombvonulatain terül el az egri történelmi borvidék. Adottságai mind a vörösbor, mind a fehérbor készítésére alkalmassá teszik. Eger térsége a középkor folyamán eredetileg az ősi, felvidéki, fehérbort adó szőlőterületekhez tartozott. A török hódoltságtól a XIX. század végéig általánosságban a vörösbort adó szőlőfajták voltak az uralkodók, de a XIX. század közepétől egyre szaporodott a fehérbort termő szőlőkkel beültetett termőterület. Ez a tendencia a filoxéravészt követően a fehér szőlők uralkodóvá válását eredményezte.

Az egri szőlőhegyeken termelt szőlőfajtákról csak a XIX. század első feléből, 1828-ból maradt fenn feljegyzés. Tekintettel arra, hogy a filoxéravészig nem volt döntő hatású fajtaváltás az egri szőlőhegyeken, így ennek az iratnak a tartalma a XVIII. századra is érvényesnek tartható.

A XIX. század derekáról származó adatok szerint a sok fajta közül a lúdtalpú és a kerek levelű volt a legelterjedtebb.

Az egri bortermelő sajátosan személyes kapcsolatot érez önmaga és pincéje között. Büszke rá, és vendégei, barátai előtt nem is szégyenkezik, mert ott mindenkor rend és tisztaság van. Az asszonynép tevékenységének köre nem terjed ki a pincére, ők a háztartás rendjét tartják fenn, ideértve a család gazdálkodásának irányítását is. Találóan mondja az egri szólás: „Gazdáé a pince, asszonyé a pénz”. A pince a férfinak nemcsak munkaterülete, hanem otthona is, ahova bármikor visszahúzódhat. Sok az olyan háztartás, ahol a pincekulcsot egyedül a gazda őrzi.

Éghajlata: száraz, későn induló vegetációval, a dél-nyugati fekvésű dombsorokon előnyös mikroklímával

Talaja: pannonagyag, márga, lösz, riolittufa és az ezeken kialakult barna erdőtalaj

Hegyközségei: Eger, Andornaktálya, Debrő, Demjén, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Kerecsend, Nagytálya-Maklár, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Verpelét

 

A szekszárdi borvidék

 

A szekszárdi dombokon több mint kétezer éves hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek. Régészeti leletek igazolják, hogy a kelták és rómaiak ezen a vidéken szőlőtermesztést folytattak. A honfoglalással fejedelmi szálláshellyé lett a borvidéket. Az Árpád-ház korából írásos dokumentumaink vannak a virágzó borkultúráról. A letelepülő magyarok a rácoktól lesték el a vörösbor készítés tudományát. A török időkben honosítják meg, és válik a vidék jellegzetes fajtájává a kadarka. A XVIII. század elejére a Habsburg birodalom legkeresettebb exportcikkei lettek a szekszárdi vörösborok.

A város szülötte, a költő Garay János nevezte először a szekszárdi vörösbort BIKAVÉR-nek!

Schubertet is szekszárdi bor ihlette a Pisztráng-ötös megkomponálására.

Liszt Ferenc szekszárdi vörösbort küldött a betegeskedő Pius pápának.

Ady Endre és Babits Mihály is sűrűn kortyolgatta e táj nemes borait.

1933-ban még az egyébként absztinens Móricz Zsigmondot is kísértésbe vitte, és jókedvre derítette a szekszárdi vörösbor.

Tájjellemzői: nagyobb részt Szekszárdtól délre Bátáig nyúló, tagolt dombvonulatokon terül el, de egy ága észak felé Zombáig húzódik. Vörös borokban a legjobb minőséget adó borvidékeink egyike.

Éghajlata: dunántúlias, kiegyenlített, mérsékelt klíma. A tavaszi és őszi fagyok ritkán károsítják az ültetvényeket. A nyarak melegek. A különböző völgyekben sajátos mikroklíma eredményezi, hogy az egyes dűlők termése kiemelkedő borok készítését teszi lehetővé.

Talaja: Magyarország egyik legvastagabb lösztakarója a szekszárdi dombvidéken található, így a talaj és a mikroklíma kiváló termőhelyi adottságokat teremt.

Hegyközségei: Szekszárd, Decs, Zomba, Bátaszék, Báta

 

A villányi borvidék

 

Talán ezen a tájon végeztek először szőlőtermesztést hazánk területén. Feltételezhetően a keltákig vezethető vissza. Egy feltárt római kori oltárkõ felirata az első írásos bizonyíték a táj szőlőműveléséről. A honfoglalás korában nemzetségi, később királyi birtok volt. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlő-termesztés nem szűnt meg, mert a környék szorgos lakói a szőlőket tovább művelték. Az elpusztult magyar faluba szláv, rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a Kadarka fajtát, és a héjonerjesztéses vörösbor-készítés technológiáját. A XVII. században betelepülő németek hozták be a Kékoportót.

A falvak közelében pincesorok épültek kis présházakkal. Itt dolgozták fel és erjesztették a leszüretelt és szekéren odaszállított termést. A villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert, jelentős exportáruvá vált. A filoxéra itt is hatalmas pusztítást végzett. Az új ültetvényekre több világfajtát is betelepítettek, mint a Cabernet Sauvignon, vagy a Chardonnay. 

A rendszerváltás során a magyar borászat újjászületésében Villány úttörő szerepet játszott. 1987 óta  A szőlő és bor városa megtisztelő cím tulajdonosa.

Hamvas Béla szerint a villányi az elegáns bor, a gavallérok és a dámák bora.

Tájjellege: a legdélebbi elhelyezkedésű borvidékünk, a Villányi-hegység déli és délnyugati lejtőin terül el.

Éghajlata: szubmediterrán jellegű, a napsütéses órák száma magas, meleg és száraz nyarak hosszú tenyészidővel, nagy aktív hőösszeg jellemzi a klímát.

Hegyközségei: Villány, Siklós, Nagytótfalu, Nagyharsány, Kisharsány, Hegyszentmárton

 

A badacsonyi borvidék

 

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra létezett Badacsony környékén, sőt, feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok.

A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort, és ennek megfelelően a szőlőtermő területeket valódi értékként kezelték. A XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került. A XVIII-XIX. században a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval vetekedett.

A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására.

A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot gris borát helyi különlegességgé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát, Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges, természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű.

Éghajlata: szubmediterrán klíma, ritka késő tavaszi vagy kora őszi fagyok a Balaton víztükrének kiegyenlítő hatása miatt. A telek enyhék. A napfényes déli és délnyugati lejtők előnyös mikroklímát teremtenek a badacsonyi szőlőfajták számára.

Talaja: a lejtők talaja a magassági szintek szerint változatos: lösz, pannon homok, bazalttufa, pannonagyag.

Hegyközségei: Ábrahámhegy–Salföld, Badacsony, Badacsonytördemic–Lábdihegy, Balatonrendes, Balatonszepezd, Csobánc, Nemesgulács, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Raposka, Révfülöp, Szent György-hegy, Szigliget, Tapolca-Diszel

 

A dél-balatoni (balatonboglári) borvidék

 

A magyar borvidékek közül az egyik legújabb borvidék a Balaton déli partján elterülő jó termőhelyekből jött létre 1982-ben. A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi bencés uradalmi és az egykori Festetics-birtokon, részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéravész után virágzó szőlő- és borkultúra alakult ki. Az immúnis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak.

A fiatal borvidék kiváló adottságai eredményezik, hogy a Dominium Vini e borvidék legjobb pincészetének borát is szerepelteti kínálatában.

Éghajlata: a Balaton víztükre igen előnyösen hat a klimatikus viszonyokra, a létrejövő mikroklimatikus viszonyok segítik a szőlő vegetációját.

Talaja: változatos, lösz, vörösagyag és számos más talajtípus található ezen a nagy kiterjedésű, lankás dombvidéken.

 

A somlói borvidék

 

Hazánk legkisebb, de fehérborokban a legjobb minőséget adó borvidékeink egyike. Története az ókori időkig nyúlik vissza, valószínűleg a kelták és a rómaiak is foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel. A virágkorát azonban a XVIII. században élte, amikor a somlói borok a Habsburg-ház és a főúri házak kedvelt nedűi voltak. Ebből a korból származik a „nászéjszakák bora” elnevezés is. A legenda szerint – Mária Terézia parancsára – az ifjú Habsburg főhercegeknek nászéjszakájukon egy pohár somlói bort kellett fogyasztaniuk férfiasságuk meg-őrzésére és a fiúutód nemzése érdekében. Borának hírneve már a mohácsi vész előtt szárnyra kelt, és a somlói vár urai, a vásárhelyi apácák, valamint a Garaiak révén terjedt el igazán.

Bonfini leírja, hogy Mátyás visegrádi palotájában ünnepek alkalmával a függőkert közepén levő márványkútból gyakran somlói bor folyt, melyet a hegy felső részénél töltöttek be a csővezetékbe. Nem véletlen, hogy a gazdagon fűszerezett nehéz húsok miatt az erős savairól ismert bor közkedveltté vált.

A korabeli orvosok hite a somlói gyógyerejében sok tekintetben reális tapasztalatokból táplálkozott, hiszen a furmint, a juhfark számos olyan alkotóelemet tartalmaz, amelyek fogyasztása a szervezet egészségének fenntartása szempontjából hasznos. A régi tapasztalatok és a modern tudományos kutatások eredményeit összevetve joggal nevezhetjük gyógybornak, mert a somlói bor magas savtartalma elősegíti az emésztést, fokozza az étvágyat, javítja a szervezet nitrogén- és zsírgazdálkodását. Nem véletlen, hogy Zichy, Erdődy földesurakon kívül a XVIII-XIX. században Vas, Veszprém, Zala, Győr megyék minden nagyobb birtokosának, püspökének, apátságának nagy szőleje, gazdag pincéje, kényelmes úri hajléka volt a hegyen.

Éghajlata: kiegyenlített, mérsékelt klíma. A Somló-hegy minden oldalán – beleértve az északit is – eredményesen lehet szőlőt művelni. A legértékesebb területek azonban a déli és délnyugati fekvésűek.  

Talaja: a lejtők talaja a magassági szintek szerint változatos: lösz, pannon homok, bazalttufa, de jelen van a vasas agyag-  és a fekete nyiroktalaj is.

Hegyközségei: Somlóvásárhely-Somlójenő, Nagyszőlős, Doba, Sághegy-Kissomlyó







www.bor.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!